4 klasszikus gyerekkönyv időtlen bölcsességekkel

Sárgaköves út önmagunk megismeréséhez, avagy a mesék filozófiai üzenete.

Az írás egyik legnehezebb pontja, ha több jelentésréteget akarunk egy szövegnek adni – innen ismerhetjük fel az igazán jó írókat. Ezért esik meg gyakran, hogy idővel újraolvasva egy-egy könyvet megváltozik, hogy mit vélünk igazán érdekesnek. A következő négy könyv kétségkívül ilyen.

1. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
   Remek szövege könnyen visz el a gyermeki fantázia útján az egzisztencializmus alapvető elveihez. Az 1943-as megjelenése óta 180 nyelvre lefordított regény mindenidők egyik legolvasottabb műve, a megfontolt, önreflektív felnőtt elsőszámú kézikönyve.

   “Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

2. A. A. Milne: Micimackó
   Milne egyedülálló minimalista nyelvezettel tudta leírni a posztmodern gondolkodás nézeteit a Százholdas Pagony ikonikus történéseibe ágyazva, melyek észrevétlenül indítják be önreflexiónkat.
   

“Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?”

3. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló
   
   Megjelenése után több, mint száz évvel is tekinthető egy mesének álcázott személyiségfejlesztési kézikönyvnek. A számos adaptációt megélt történet saját hiányosságaink elfogadásának fontosságára világít rá, Dorothy nyitottságával és empátiájával. A filozófiai gondolatoktól, a morális imperatívuszokon át a politikai ideákig számos dolog van elásva az Oz történet játszóterén.

   “ – Én azért mégis inkább eszet kérek Oztól, és nem szívet – elmélkedett a Madárijesztő.- Mert az esztelen nem tudná, mit kezdjen a szívével, még ha volna is neki.
   – Én a szívre szavazok – okoskodott a Bádog Favágó. – Mert az ész nem tesz boldoggá, márpedig a boldogság a legfőbb dolog ezen a világon.”

4. Lewis Caroll: Alice csodaországban
   
   A történet látszólag értelmetlen, a szereplők a fantázia szülöttei, akik lehetetlen ötleteikkel rendkívül mulatságos és szürreális keretet adnak az elbeszéléshez. A teljesen alaptalannak tűnő dialógusok és szituációk mögött azonban az olvasó felfedezheti akár saját egzisztenicájának legnagyobb kérdéseit. A könyv olvasása egyszerre kilépés a mindennapok valóságából s út a legszabadabb énünkhöz; ugyanez igaz a történet folytatására, az Alice Tükörországbanra.

   „ – Hogy érted ezt? – szólt a Hernyó szigorúan. – Értelmesen beszélj!
   – Sajnos, kérem, nem tudok értelmesen beszélni, mert nem az vagyok, aki vagyok, amint látni tetszik.”

Szóval, ha valaki legközelebb meseolvasáson kap titeket, kezdjétek el fejtegeni a Platóni barlanghasonlatot!